H.O.T - Wolf and Sheep album

Egy csipetnyi hiphoppal megfűszerezett, ám még egészen hagyományosnak mondható első albuma után az H.O.T egy vadabb, erőszakosabb hangzásvilággal örvendeztette meg rajongóit második lemezével, a Wolf and Sheep-pel. Az első nagylemez ügyetlenkedéseit, melyek még erősen vallottak a csapat kezdő mivoltára, ekkorra már hátrahagyták, és többféle stílust egyesítve hozták létre saját hangzásvilágukat: beteg hiphop-agymenések, magasan szárnyaló, érzelmes balladák, ugribugri vagy épp dacosan dühöngő diszkószámok és aranyoskodó örömódák képezik a repertoárt. Azt kell, hogy mondjam, hogy öt albumuk közül ez a második lett az egyik legjobb, bár itt a tagok még nem vettek részt a dalszerzésben. (Azt a harmadik albumuktól kezdték. ;D)

Még mielőtt nekiállnánk a zenéről beszélni, véleményem szerint maga a borító is megér egy misét. Ez a graffitis stílus tökéletesen illik a lemez címadó dalához, meg úgy általánosságban az H.O.T-hez is. Viszont nekem elég problémás volt először itt a tagok felismerése. Valahogy magától értetődőnek érzem, hogy jobbról a második hosszúhajú, napszemüveges, karikafülbevalós, a mötáljelt legbrutálisabban mutogató figura csakis Heejun lehet, balról a második meg Kangta, na de a többiek...? Bökőnek is használhatóan hegyes álla miatt Woohyuk lehet a bal szélső, a haja és erőteljes állkapcsa miatt pedig a jobb szélen Tony-t vélem felfedezni, de hogy az ott középen Jaewon lenne...? XDDD A szeme vágása talán még hasonlít is, de Jaewonnak mióta ilyen kerek az arca...? Egyszóval érdekes borító, ahogy a felhőkön ácsorognak hófehér szerelésben (ugye tudjuk, hogy az H.O.T hivatalos színe a fehér, és a rajongóikat White Angels-nek hívják?) és belegabalyodnak a nevüket kibetűző graffitis írásjegyekbe, miközben érthetetlen módon mind az öten metálosan mutogatnak, mintha akár csak egy másodpercnyi zúzást is tartalmazna az album... :D

 01. GO! H.O.T.!

02. 늑대와 양 (Wolf & Sheep)

03. 자유롭게 날수 있도록 (Free to fly)

04. We are the future

05. 행복 (Full of happiness)

06. 열등감 (The end of my inferiority complex)

07. 12번째 생일 (Lost 12th birthday)

08. TRAGEDY

09. 너와 나 (You & I)

01. GO! H.O.T.!

Első számként egy kezdésnek tökéletes fangirlhergelő darabot kapunk. H.O.T-ék dinamikusan, élettel telin rappelnek és kiáltoznak a rendkívül ritmusos, particsináló hangulatú (de amúgy ezen a két jelzőn kívül kifejezetten megmondhatatlan és jellemezhetetlen jellegű) alapra, a háttérben pedig ordít a tömeg. Szinte már el tudom tőle képzelni, ahogy a tagok egy színpadon jókedvtől kicsattanva csinálják a show-t (és az agyukat) vadul táncolva, mutogatva és biztatva a tömeget, hogy ők is rázzák, akik persze teljesítik kötelességüket és sikoltozva lóbálják egy sort a kezüket, mielőtt sorban egymás karjába ájulnának a megilletődöttségtől... :D Egyszóval a hangulat megalapozására kiválóan alkalmas dal lendületénél, derültségénél és ritmusosságánál fogva, mi több kéne egy album legelejére? :D Mindenesetre szöveg szempontjából a szám semmi érdekeset nem mutat fel: már megszoktuk az olyanokat, hogy az idolok elbüszkélkednek, hogy huhú, meddig eljutottunk már, köszönjük, és éppen ezért partizzunk egy jót!! Különösen vidám a rész, ahol a tagokat mutatják be egy-egy sor erejére:

"Sexy Guy is a Kangta! (Hey, handsome!)

Wit Guy is a Heejun! (Heejunineun ppikka ppikka!)
Mood Guy is a Tony! (Hey, funky!)
Wild Guy is a Woohyuk! (Maknae Jaewonineun shy shy guy guy!)"

Mindenesetre az is az H.O.T egyes tagjainak népszerűségére mutat rá, hogy szerencsétlen Jaewon nem kapott saját sort, csak szimplán beszúrták Woohyuk mellé... :')

Go Heejun! Go Tony! Go Jaewon! Go Woohyuk! Go Kangta! You're ready!! ;) 9/10!

02. 늑대와 양 (Wolf & Sheep) (Neuktaewa Yang)

 

Az album címadó száma következik, mely úgy összességében az egyik leg... furcsább kpop-dal, amit eddig hallottam. Popszerű megnyilvánulást alig hallhatunk benne: szó szerint egy hamisítatlan hiphop számmal van dolgunk... egy boyband előadásában. A dalt fülhallgató- és hangfalgyilkosan kemény, mély és gonosz basszus kíséri végig, melyre H.O.T-ék erőteljesen magyaráznak, rikoltoznak, mormognak és kiabálnak. Az összhatás első hallásra kifejezetten megdöbbentő, sőt elrettentő is lehet. Elmebeteg, zakkant, meghökkentő - ezek rá a legjobb szavak. Na és... elképesztően addiktív! A szövege is elgondolkodtató, hogy a gonosz farkasok besurrantak a szelíd birkák közé és tönkreteszik az életüket - persze képletesen értendő a dolog. A szám viszont akármilyen fülbemászó és akármilyen vagány, ha az összhatást meglehetősen nevetségessé teszik egy rettentően alacsony költségvetésű klippel, melyben fiaink végig mérgesen fintorogva pózolnak és kitűnően hozzák azt a tipikus, komolyan vehetetlen "rettegett álgangsta" magatartást, melyet sok mai, hasonló stílusú koreai fiúbanda is lépten-nyomon elsüt. Bevallom őszintén, hogy én a klipet csak a nevetés kedvéért szoktam bekapcsolni, mert látvány szempontjából semmit sem nyújt, H.O.T-ék gangstázása pedig végtelen komikumba fullad már az első 30 másodpercben. Különös kedvencem, mikor Tony egy hófehér limuzin tetőnyílásából kihajolva csápol végig a fákkal szegélyezett sugárúton... Összegzésképpen csak annyit mondanék, hogy a szám nagyszerű és igen egyedi, az egyik kedvenc H.O.T-dalom, a videójának létezéséről viszont jobb, ha tudomást sem veszünk. :') 10/10! (Megjegyezném egyébként, hogy 1997 kpop terén nem csak az H.O.T ezen nótája miatt volt "érdekes", ugyanis H.O.T-ék rivális csapata, az abban az évben feltűnt Sechskies is egy Wolf & Sheep-hez hasonló agybajjal volt képes debütálni, mely valószínűleg gyakran okozhatott hasogató fejfájást az ifjú, ám annál lelkesebb újdonsült Sechskies-rajongók szüleinek. Sechskies - Hagwonbyeolgok)

03. 자유롭게 날수 있도록 (Free to fly) (Jayuropke Nalsu Ittorok)

Egy kis dühödt őrjöngés után nem árt kicsit lecsillapítani a kedélyeket, így az album következő dalaként egy szokványosabb balladát kapunk. Igaz, elég átlagos, ám még így is az H.O.T egyik legjobb balladájává kell, hogy nyilvánítsam. A zenei alap meglehetősen vontatott és kicsit álmatag érzést kelt bennem, valószínűleg a sűrűn pattogó ritmus teszi, ez azonban nem kifejezetten jelent hátrányt. Kitűnően bele lehet mélyülni és álmodozni egy kicsit, egy ifjú rajongónak pedig több se kell... :D Kangta erős, tiszta vokálja (mert furcsa módon Kangta énekli az egészet, a többiek csak háttérvokált kaptak) gyönyörűen, szabadon szárnyal hol magasabban, hol alacsonyabban, egyszóval az előadásmód tökéletesen illik a szám címéhez és tartalmához, és hogy az egyébként nem túl szokatlan dalt egyedülállóbbá varázsolják, helyet kapott benne egy szaxofon is, mely romantikusan, ám annál búsabban és elmélázóbban zokog fel olykor-olykor. A szám szövege viszont semmi egyedit nem képes felmutatni: szakítás, már megint a szakítás... Bár végül is annyira azért nem katasztrofális, rosszabb szöveget is hallottam már. Véleményem szerint valami szívszorító szerelmes film "sokáig távol voltunk, de végül egymásra találtunk" jelenetéhez kiválóan passzolna a dal hangulata... csak a szövege nem ugyebár... :'D (Szinte elképzelem, ahogy Kangta nyitott ingben fut, rohan az imádott nő után a szakadó esőben, de természetesen lassított felvételben, és olykor mutatják vágyakozástól elkínzott, elszánt vonásait. :'D)  9/10!

04. We are the future

 

Az H.O.T egyik leghíresebb daláról van szó. Természetes, hogy az ifjak megőrülnek egy olyan számért, mely igencsak ideges, mérges stílusban tiltakozik az ellen, hogy a felnőttek a fiatalokra erőltessék saját életszemléletüket és ne hagyják gyermekeik saját véleményét és jellemét kibontakozni. Hiszen elvégre a fiatalság a jövő, nem eltiporni kéne őket, hanem érvényesülni hagyni. Amúgy szerintem a szövege inkább hasonlít egy önfejű, lázadó tini hirtelenjében papírra vetett dühkitörésére, mint egy jól átgondolt kompozícióra... Ez művészeti szempontból nagyon nem pozitívum, de valljuk be, hogy üzenetét így tudja leginkább átadni, hisz spontán, őszinte és lényegre törő. :D (Mer' mi vagyunk a hurrikáááááááááááán!!) Erőteljes mondanivalójához illően a dalt igen keményen és szaporán döngő elektronikus, diszkós ütemek és csilingelő hangocskák teszik kellemes talpalávalóvá, és ezt ízlésesen keverik el dallamos énekkel és természetesen sok-sok dinamikus, élettel teli raprésszel. Látszik, hogy Csotiék nagyon bele tudták élni magukat... :D Úgy érzem, hogy ez a szám kitűnően mutatja be a fiatalság életerejét energikus, erőteljes zenei alapjával és a tagok kifejező előadásmódjával. A klipje bizonyos szempontból tanulságos, egy másik nézőpontból tekintve viszont súlyosan égeti az ember retináját. Engem kifejezetten hidegen hagynak a múlt divatjának extremitásai, egy vállrándítással elintézek majdnem minden ilyesmit, a tagok túlméretezett piros selyem öltönypizsamája és Heejun és Woohyuk elmegyógyintézet-jellegű frizurája mellett azonban képtelen vagyok elmenni. :") Viszont a klip tartalmaz olyan elgondolkodtató (ám olykor már talán kissé demagóg) jeleneteket, mint a gyengébbet verő nagydarab középiskolásokat, elmélázó diákját krétával homlokon hajító tanárt és az iskola tetejéről a halálba ugró iskoláslányt... Különösen meghökkentő számomra a jelenet, mikor Woohyuk a tánc részeként többszörösen főbe lövi magát. Meg tudom érteni, miért lett ez a szám ilyen sikeres. Kifejezetten egy olyan darab, melynek örök az üzenete.  10/10!

05. 행복 (Full of happiness) (Haengbok)

 

A bandának nem valami sok cukiszáma van, ez azonban azon kevesek közé tartozik. A szám zenei alapja boldogságtól kicsattanva csilingel, viháncolva pattog, és szó szerint megállíthatatlan életerővel gurul előre. De ki akarna megállítani egy ilyen jókedvű, táncra perdítő hangulatot árasztó dalt?! Mindenesetre úgy tűnik, Csotiék még mókázni is csak torokhangon morogva és sivítozva tudnak, de itt inkább aranyos, mint megdöbbentő a dolog, csak még inkább átadja számomra a szám végtelenül bolondos, ugribugri hangulatát. :D Az albumhoz méltó módon a szám legnagyobb részét végigrappelik, ám néhol megszakítja a morgós bohóckodást Kangta és Heejun jókedvű dalolása. Rettegjen mindenki, akit ez a dal megtalál!! Még azon veszi észre magát, hogy ott, ahol van, akárhol is legyen az, cigánykereket kezd hányni. A szövege viszont aaaannyira nem illik hozzá... És elszomorítóan átlagos. De ennek a számnak is van klipje: H.O.T-ék biztatnak egy teniszbajnokot és szurkolnak neki, és úgy tűnik, hogy ő sem tud ellenállni a tagok életkedvének és ugrabugrálásának, így persze megnyeri a végén a versenyt... :D (Hogy Apukám szavaival éljek, "mindenki boldog és énekelnek".) 10/10! (Egyébként ezt a számot a Super Junior hivatalosan is feldolgozta. Természetesen saját képükre formálták, így már nincs meg benne az eredeti dal ellenállhatatlanul idétlen hangulata, mindazonáltal igen szerethető és jól sikerült darab. :) Super Junior - Haengbok.)

 

06. 열등감 (The end of my inferiority complex) (Yeoldeunggam)

Érdekes cím, nemde? XD A szám szövege is ilyen. Egy bátortalan fiú próbálja elnyerni egy lány szívét, de úgy tűnik, hogy a lányt csak a srác jóval magabiztosabb barátja érdekli. Persze a fiú össze van zavarodva és csak panaszkodik szerencsétlen mivoltára, de a végén persze minden jóra fordul. :D Nekem nagyon tetszik ez a szöveg, annyira reménytelenül indul és végül teljesen pozitívan sül el, aranyos és jókedvre derít. :) A szám, mint kompozíció is az egyik kedvencem erről az albumról. Kicsit melankolikus és szomorkás, de a szövegéhez képest elsőre furcsa a feltűnően izgalmas ritmusa és az a dinamikus, elsöpörhetetlen lendülete, mely a szám szinte teljes egészét jellemzi. Tetszetős gyors, szinte már hadaró jellegű dallama, mely többnyire talajszinten örvénylik, aztán hirtelen felcsap és újra lesüllyedve zúg tovább, akár egy végtelen panaszáradat, melyet csak egy levegővétel erejéig hagy abba az ember. (Nem, nem műelemzést tartok, tényleg ez jut róla eszembe. XD;) Imádom ezt a számot, hihetetlenül fülbemászó, ritmusos és hangulatos, mindig muszáj mozognom rá. :D 10/10!

07. 12번째 생일 (Lost 12th birthday) (12beonjjae Saengil)

Megint egy cukiszám, de ezt a dalt én sosem értettem teljesen. XDDD A tagok visszaemlékeznek, hogy egyszer 12 évesen rosszalkodtak, így az egyébként elég ijesztő szüleik nem tartották meg a szülinapjukat abban az évben, de a gyerek azért reménykedik, hogy a barátai talán ettől függetlenül azért megköszöntik... Kicsit furcsa, hogy hiába siratja a kissrác az elveszett szülinapját, ettől függetlenül még fiaink elég vígan dalolásznak meg viháncolnak a dalban... Lüktető, kedélyes, életvidáman harangozó ritmusra rettentő jókedvűen és mosolyra fakasztóan boldog hangulatban, játékosan énekelnek Csotiék, mintha körültáncolnák a szegény pórul járt gyereket, és kórusban nananáznának, beatboxolnának (!) meg dudorásznának neki, hogy felvidítsák. :D Szóval a szám szövege és hangulata éles ellentétben áll egymással: míg a verőfényes, csupa pozitív érzést árasztó dallam és a derűs, élettel teli ritmussal mulató muzsika tényleg egy jól sikerült gyerekzsúrt idéz, a szövege lehangoló és picit elszomorító. 9/10!

08. TRAGEDY

Drámai címe ne tévesszen meg senkit, ez egy egyszerű szerelmes szám egy összetört szívről. Igazából ez az egyetlen dal az albumon, amit nem igazán szeretek. De azért el lehet olykor hallgatni... Tipikus Petőfi-leves jellegű nóta: minek nevezzelek? Érződik rajta, hogy ez is valami nagyon szívszorító kompozíció akarna lenni, de inkább jellegtelen és dallamtalan... A háttérzaj nélkülöz minden megjegyezhetőséget és fülbemászó hangzásokat, a tagok pedig az előző számokbeli teljesítményüket meghazudtolóan lomhán és beleérzés nélkül darálják el a szöveget... Azt hiszem az mindent elmond a számról, hogy semmit mást nem tudok kinyögni róla azon kívül, hogy ballada, és hogy totális érzéketlenség jellemzi. 5/10, mert annyira azért nem idegesítő és szétszórt, de teljesen átlagos.

09. 너와 나 (You & I) (Neowa Na)

Gyanítom, hogy ez a szám a rajongóknak szólhat. Hálával és szeretettel túlcsordult szívüket öntötték ki e dalban, amit nagyon értékelek, csak azért egy kicsit jelleggel telibb számot is szánhattak volna a rajongóiknak!! Igazán megható, és tényleg kiérezni belőle azokat a bizonyos érzelmeket, de a világ minden harmadik balladája pont ilyen jellegű. Mindenesetre egészen kellemes dal, el lehet hallgatni, rosszabb pillanataimban talán egy könnycsepp is kicsordulna, de sajnos átlagos dal átlagos eszközökkel megvalósítva, ráadásul a refrén utolsó megismétlésénél már kezd elég vontatott lenni. De azért gyönyörűen, elegánsan és hatásosan adják meg a végén a pontot. :) 6/10

Véleményem szerint ez H.O.T-ék egyik legjobban sikerült albuma. Az első lemezük egyáltalán nem volt rossz, de helyenként bizony még elég amatőr jelleggel bírt; a tagok énekhangjának akkori viszonylagos fejletlensége miatt néhol sajnos elég fülsértőre sikerültek a magasabb fekvésű hangok. Az együttes stílusát sem tudtuk olyan konkrétan meghatározni, bár már akkor is elég sokszínű volt: egy kevés rap, egy kis ballada, egy kis cukimukiság, egy-két táncdal...? Ezen a második albumon viszont már nincsenek ilyen problémák. Külön kiemelném Kangtát, akinek kivételes hangbeli adottságai immáron gyönyörűen kitűnnek. Elmondani nem tudom, mennyire imádom a hangját. Ha kell, figyelemfelkeltően erőteljesen és élesen dalol, aztán játékosan és vidáman, máskor meg gerincborzongatóan lágyan és erotikusan, hogy szinte elolvasztja az érzékeimet, de mindig igaz rá, hogy csodálatos beleérzéssel és gyengédséggel tud énekelni. (De tény, hogy alapvetően balladákhoz megy a legjobban a hangja.) A többiek képességeit rap terén is csak dicsérni tudom, látszik rajtuk, hogy tudják, hogy mit csinálnak. A tehetség az tehetség, na... Ezen kívül most már stílusra is egységesebb lemezt hoztak össze sok-sok rappel és hogy ne unjuk meg a dolgot, kaptunk egy-két aranyosabb és balladásabb számot is. Dalszerzőik kiváló érzékkel keverték a popot a hiphoppal az olyan számokban, mint a GO! H.O.T!, a We Are The Future vagy a Haengbok, de a szinte teljes egészében hiphop Wolf & Sheep is nagyon tipikusan az együttesre vall. Az első kifejezések, melyek eszembe jutnak a Csoti jellemzőiről, azok az extravagáns külső és az elvetemült, beteg stíluselemek. Az H.O.T komolyan nem is lenne H.O.T Heejun fura hajai vagy anélkül a meglepő, dühös, erőszakos előadásmód nélkül, melyet oly sokszor tapasztalunk tőlük.

Egyszóval ez egy hihetetlenül jól sikerült album. Minden stílusból tartalmaz egy kicsikét, de egyiket sem viszik túlzásba. Szinte végig igényes és szerethető, ami azért egy pop albumnál elég nagy szó. De nekem az utolsó két szám egyáltalán nem hiányzott, az ilyesféle balladáktól falra tudok mászni... Mindent összefoglalva a kpop szerelmeseinek erősen ajánlott lemez.

78/90 --> 86%

Heejun a legkúlabb, na.